LeoBevezető
„Ezek (azok) a rejtett szavak, amiket az élő Jézus mondott, és amelyeket Didymos Júdás Tamás írt le. És mondta: ’Aki megtalálja e szavak értelmét, nem ízleli meg a halált.’” Így kezdődik a titokzatos, Tamás evangéliuma című apokrif és gnosztikus jellemzőkkel rendelkező irat, amelyet (a neve alapján) Tamás apostolnak tulajdonit némely íráskutató.
Egy-kettő hónappal ezelőtt, miközben egy szeminárium megtartására készültem, nagyban forgattam a szakkönyvet, mikor is megakadt a szemem egy mondaton: „…hasonló anyag található a TE-ben.” De mi/ki az a TE? Hamar választ adott rá a rövidítés jegyzék: Tamás evangéliuma. Meglepődtem. Sok apokrif vagy pszeudoepigráf írásról hallottam már eddig, de azt nem tudtam, hogy Tamás apostolnak is tulajdonítanak egy művet.
Ott helyben félretettem ezt magamnak, hiszen volt fontosabb dolgom is, mint ezzel foglalkozni. A napokban viszont ismételten szembetalálkoztam vele. Most viszont nem tettem ismételten félre, hanem elolvastam az evangélium tartalmát, és utána kerestem a mű eredetének.
Az írás műfaja, szerkezete, és tartalma
Tamás evangéliuma egy ókeresztyén apokrif irat. Ezt a művet nem úgy kell elképzelni, mint a Bibliában fellelhető négy evangéliumot. Nincs narratív szála, nem beszél Jézus születéséről, életéről és haláláról. Helyette 114 bölcs mondás/beszéd van lejegyezve benne, amelyeket az anonim szerző Jézusnak tulajdonit.
A 114 bölcs mondásban nem lehet felfedezni egy egységes teológiai látásmódot. Mindezek mellett, annak ellenére, hogy a szerző egy elrejtett tudásra utal, mégis jó pár mondásnál egyértelműen érthető, hogy mire utal Jézus (pld. 36. mondás), másoknál pedig a szerző magyarázatot is fűzött a tanításhoz.
Mint fentebb is említettem, Tamás evangéliumát pár kutató gnosztikus szövegnek tartja. A gnoszticizmus (röviden) azt vallotta, hogy egy ember csak akkor tud üdvözölni, ha szert tesz egy titokzatos tudásra (gnozisra). Pont emiatt gondolja sok kutató, hogy a Tamás evangéliuma egy gnosztikus mű, hiszen már az előszavában utal egy különleges és titokzatos tudásra, amit, ha az ember felismer/megismer akkor nem ízleli meg a halált (más értelmezések szerint: nem fogja félni a halált).
Az „élő Jézus” szópár is egy kifejezetten gnosztikus szóhasználat volt. Illetve a Péterről alkotott képe is tovább erősiti azt, hogy ez a mű gnosztikus eredetű. (Hiszen eléggé lejáratóan mutatja be a tanítványt, kvázi mintha Péter nagyon beképzelt lenne)
Az írás tematikus kerete 3-113 mondások alkotják. Az 1-2 csupán felvezetők. A 114. mondás pedig feltűnően kilóg a keretből, mondhatni rossz helyen van. Talán utólag csatolták a műhöz? Talán nem tudjuk meg soha.
Sajátossága „Tamásnak”, hogy Jézust sohasem illeti a Krisztus vagy Isten Fia jelzőkkel. Ezen felül nem illeszti bele a nagy Ószövetségi próféciákba, vagy a választott nép történetébe. Mindemellett vitabeszédek sincsenek. Más evangéliumokban visszatérő motívum, hogy Jézus ellenfeleivel vitába száll, itt viszont nem olvasunk ilyesmiről. (Megjegyzés: azokban a mondásokban, ahol „vitabeszédet” olvasunk, ott igazából egy elvont ellenféllel szemben fejti ki a gondolatait Jézus, nem egy másik emberrel.)
Az irat eredete és története
Az egyházatyák idejében már olvasunk arról, (például Origenésztől, Hippopytustól, és Caesareai Eusebiustól), hogy létezett egy evangélium, amit Tamás apostolnak tulajdonítottak sokan. Amikor Atanásziosz püspök alatt kialakult a végső, napig érvényes kánon, az emberek elkezdték elrejteni ezeket a műveket, amiatt lehetséges az, hogy sokáig elveszettnek hitték ezt az evangéliumot.
Az írast 1945-ben találták meg Egyiptomban a Nag Hammádi-i leletek között. A kutatok a papirusz kutatása alapján arra a következtetésre jutottak, hogy valamikor a Kr. u. 2. vagy 3. századból származhat azi. Viszont ez csak maga a megtalált kézirat. Az, hogy maga a mű, az úgynevezett Tamás evangéliuma mikor keletkezett, mikor íródhatott nem lehet pontosan belőni. Egyes elméletek szerint legkorábban Kr. u. 135-ben (vagy az után) íródhatót. Mi alapján mondják ezt? Abból, hogy sokan a 68. mondás második mondatában utalást látnak a Bar-Kochba féle felkelésre.
Anélkül, hogy még melyebbre belemerülnék Tamás evangéliuma elemzésébe, szeretném összefoglalni a fontos tudnivalókat:
Tamás evangéliuma nagy valószínűséggel egy pogány keresztyén pszeudoepigráf alkotás, amely át van itatva gnosztikus felfogással. Emiatt lehetett az, hogy a keresztyén kánon megalakulásakor nem vették figyelembe ezt az írást.
Tamás evangéliuma és a másik négy evangélium
Mielőtt megvizsgálnánk a Tamás evangéliuma és a többi, kánon szerint elfogadott evangéliumok közötti kapcsolatot, szeretném tisztázni (felületesen), hogy hogyan épülnek fel az evangéliumok. Ez a teória a szinoptikus evangéliumokra (Máté, Lukács, Márk) jellemző.
A kutatok szerint létezett valamikor egy forrás (amit Q-forrásnak hívnak) ami magában foglalta Jézusnak a tanításait, mondásait, történeteit (ennek a forrásnak a létezése nem bizonyított, ezért csupán egy hipotézis a létezése). Ezt a Q-forrást lehetséges, hogy ismerte mind Máté, mind Lukács, és valószínűleg Márk is. Ezt a forrást használták fel amikor megírták a saját evangéliumaikat.
A három színoptikus közül Mk a legöregebb (egyes elméletek szerint Kr.u. 50 kb. írták), így ő egy régebbi Jézus-történetet mutat be. Kevés részlet, ritkán van magyarázat, csakis röviden a lényeget közli velünk.
Bár Tamás evangéliuma sokkal később jöhetett létre (a fent felsorolt okok miatt), mégis egy kezdetleges Jézus-képet tár az olvasó elé. Sok kutató emiatt gondolta azt, hogy az a nagyon keresett Q-forrás az nem más, mint Tamás evangéliuma. Természetesen későbbi kutatások megállapították, hogy nem ez a hőn keresett forrás.
A mű olvasása közben én magam is arra a konklúzióra jutottam, mint jó néhány kutató. Elképzelhető az, hogy az anonim író (hiszen nem lehet biztosan mondani azt, hogy Tamás, vagy Tamás valamelyik utódja/segítője írta) a korai Jézus mondásokat, amiket innen-onnan hallott, összegyűjtött.
Emellett szerezhetett még máshonnan másabb bölcsességi mondásokat. (Merthogy a számtalan Mt, Mk és Lk ev.-ből ismert anyagok mellett számos olyan dolgokról olvasunk, amik nincsenek benne a kánon által elfogadott evangéliumokban). Ennek a kettő ötvözetéből íródhatott meg egy kezdetleges, tudatosan összeállított és sorrendbe rakott írás, amelyik az évek folyamán kibővülhetett. A hivatalos egyházi kánon megalkotása után pedig „kiveszett” a köztudatból.
Napi kérdés
Olvasás közben olyan érzésem volt, mintha egy ókori filozófusnak az etikáját olvasnám (például Szenecáét). Jól kigondolt rendszerben, lineáris téma vezetésben, az van leírva, hogy az ember miképpen érheti el a „legvégsőbb” és „legfelsőbb” célt (ez lehet az üdvözülés, a boldog vagy békés élet).
Ti mit gondoltok erről? A következő linken elolvashatjátok ti is Tamás evangéliumát: [ITT]. Kíváncsi vagyok a véleményetekre. Szerintetek tényleg Tamás írta ezt az evangéliumot? Vagy egyik tanítványa? Vagy talán semmi köze nincs hozzá? Írd meg a véleményed a kommentszekcióba! Jó olvasást kívánok! 😊
Ha érdekelnek további izgalmas legendák és blog bejegyzések, a következő linken olvashatsz mégtöbbet: [ITT]