Leo„S ekkor az Ő (Odin) emberei nekimentek az ellenségnek bármilyen páncél nélkül, veszettül beleharapva a saját pajzsukba. Vadak voltak, mint a kutyák vagy a farkasok és oly erősek, mint a medvék vagy az ökrök. S egy csapással ölték meg az embereket, de se nem tűz se nem vas nem fogott rajtuk. Ezt nevezték a Berserkergang-nek.” – Snorri Sturluson
Bevezetés
A minap takarítás közben egy skandináv mitológiáról szóló podcastet hallgattam, amikor is megütötte a fülemet egy rég nem hallott szó: Berserker.
(Aki nem tudná: a Berserkerek a skandináv térségben élő emberek voltak, pontosabban fogalmazva egy elit katonai egység, akik mind fizikai, mind transzcendentális erejüket bevetették harcok és háborúk esetén.)
Elgondolkoztam, és eszembe jutott, hogy valamikor nebuló koromban az egyik töri órámra készítettem egy elég részletes és izgalmas bemutatót ezekről a harcosokról. Sajnos végül a kiselőadásra nem került sor, ezért elraktam az előadás szövegét a számítógépem mélyére.
Most szerencsére eszembe jutott, és egy kis keresgélés után meg is találtam az anyagot. Mivel a Berserker, mint jelenség és téma jelen van a vallástörténelemben, ezért egy illő témának tartom ahhoz, hogy készítsek belőle egy blogbejegyzést. Remélem, ti is annyira fogjátok élvezni ezt a témát, mint a kiskori énem, amikor elkezdte kutatni a Berserkerek titokzatos és izgalmas világát. 😊
Kis skandináv mitológiai háttér
Na de mielőtt megtudnánk, kik vagy mik is voltak a Berserkerek pontosan, fontos, hogy beszéljek egy kicsit a skandináv mitológiáról. Nem az egészről (hiszen a skandináv mitológia narratívájáról akár tizenöt blogbejegyzést is tudnék készíteni), hanem csak arról, ami ahhoz kell, hogy megértsük a Berserkerek működését.
Mindenekelőtt a legfontosabb tudnivaló a skandináv mitológiáról az, hogy van egy főisten, akinek a neve Odin, aki a mindenségnek az atyja. Egy kedvesnek tűnő, öreg, bölcs nagypapaként volt ábrázolva, aki ráadásul vérszomjas is. Miért? Mert Odin volt az, aki elhozta az emberek világába a háborút. Érzem is a kérdést: Miért kellett elhozni a háborút az eddig békében élő emberek világába? Egyszerű: mert a háborúhoz kapcsolódik a viking mennyország is, amelynek neve az Elesettek Csarnoka (vagy elterjedtebb nevén: Valhalla).
De miként kapcsolódik össze a mennyei öröklét és a földi véres háborúk? Úgy, hogy csak az léphetett be a Valhallába, Odin legfelségesebb csarnokába, aki csatában esett el vagy dicső halált halt. (Írói megjegyzés: az évszázadok folyamán tovább módosult a skandináv kultúrában a Valhalla fogalma és az oda bekerülés feltétele. Ebben a blogban megemlített „feltétel” a skandináv kultúra egy korábbi korszakából származik.)
Aki belépett Valhalla gigászi ajtaján, az megkapta az Einherjar (azaz „Az egyedül harcoló”) címet, és része lett Odin seregének, akik majd a Ragnarök idején harcolni fognak Svartalfheim gonosz tündéreivel és Jötunheim óriásaival (de ez már egy másik történet).
A lényeg az, hogy a vikingeknek fontos volt, hogy mind életükben, mind pedig haláluk után szolgálni és követni tudjanak valakit. A földi létben a klánvezetőt követték tűzön-vízen át, haláluk után pedig a Valhalla létezése által lehetőségük nyílt arra, hogy a főistent kövessék és neki szolgáljanak. Nekik ennyi elég volt a boldog léthez.
Kik vagy mik a Berserkerek?
Oké, most már megvan a szükséges mitológiai háttér ahhoz, hogy rátérjünk a fő témánkra: kik vagy mik a Berserkerek?
A „Berserker” egy óangol szó, aminek jelentése „medvebőrt viselő” vagy „aki a medve bundáját hordja”.
A Berserkerek a viking társadalom egy kisebb részét képezték. Mind a csatákban, mind a mindennapokban arról lehetett felismerni őket, hogy már a nevükben megnevezett állat bőrét hordták. Ez egyrészt az ellenség megfélemlítésében játszott szerepet, másrészt a Berserker személyiségének fontos spirituális motívuma volt.
Ideológiájukat úgy tudnám röviden leírni, hogy vérszomjas harcosok voltak, akik azt állították magukról, hogy ők Odinnak a legfőbb bajnokai. Ebből ered az is, hogy a totemállat bőrén kívül nem hordtak más ruhát. Úgy tartották, hogy a hideg, a hó és az északi, szeszélyes időjárás mind-mind Odintól származik, ezért szervezetüket afféleképpen edzették meg, hogy az ellenálljon a hidegnek még minimális takarással is.
Olyannyira nagyra tartották magukat Odin szemében, hogy rajta kívül más isteneknek nem is áldoztak. Sőt, olyan nagyra tartották Odint, hogy földi életükben mindent elkövettek annak érdekében, hogy haláluk után biztosan a Valhallába kerüljenek.
Épp ezért az életcéljuk egyszerű volt: mind életükben, mind haláluk pillanatában dicsőségesek legyenek. Ettől már érthetővé válik, hogy miért edzették magukat strapabírókká és állhatatosakká.
Számukra nem volt probléma vagy veszteség az, ha egy ütközet után tízből csak hét ujjuk maradt meg; nem számított, ha tizenvalahány nyílvessző állt ki a testükből. Nekik csak az számított, hogy haláluk után beléphessenek a Valhalla kapuin.
Karakterisztikák
A mai Norvégia, Svédország, Dánia és Izland területén rengeteg Berserkerekre utaló feljegyzést találtak. Ebből következik az is, hogy minden térségnek más-más volt a Berserker „kultúrája”. Volt, ahol más volt a beavatási szertartás, volt, ahol változatosabb volt az állati bunda, amit hordtak stb. Mégis ennek ellenére volt három jellemző, ami minden egyes valaha élt és létezett Berserkerre igaz volt. Ezek a következők:
- Az alakváltás képessége
- A Berserkergang
- A társadalomból való kitaszítottság
Beszéljünk egy kicsit róluk.
1.Az alakváltás képessége
Az alakváltás képessége szinte minden kultúrában fellelhető a Földön. A skandináv térségben is jelen voltak az alakváltók, illetve a hibridek mítoszai, és mindezek nagyban befolyásolták az akkori tudatlan emberek életét. Egyik ilyen befolyásoló tényezők voltak a Berserkerek. A megmaradt írások szerint ők is képesek voltak egyfajta alakváltásra, amit nagyon gyakran alkalmaztak harcok idején.
Bár képesek voltak felvenni egy állat alakját (gyakran medve, farkas vagy vadkan volt), mégsem számítottak alakváltóknak, hanem hibrideknek. (Majd egy későbbi blogbejegyzésemben el fogom magyarázni a kettő közötti különbséget. Amint meglesz, [ITT] fogjátok tudni elolvasni a magyarázatot.)
A Berserkerek kapcsolatban álltak a spirituális világgal, de nem annyira, mint egy sámán vagy egy druida. Éppen ezért nevezzük őket hibrideknek, nem pedig alakváltóknak, hiszen átalakulásuk nem volt tökéletes. Nem tudták felvenni a „spirituális állatuk” alakját, hanem csak néhány tulajdonságot szereztek meg tőle.
De miképpen történt az átalakulás?
2.Berserkergang
A Berserkerek átalakulási folyamatát Berserkergang-nak nevezzük. A Berserkergang (magyarul Dühöngés) mai szemmel nézve sokkal inkább tűnik egy transznak, semmint egy misztikus metamorfózisnak. Egy állapot, amit gyakran alkalmaztak ezek a vakmerő harcosok csaták esetén.
A történészek szerint, amikor a Berserkerek beléptek ebbe az állapotba, elvesztették az emberi tudatukat, és helyette egy ösztönök által kontrollált viselkedés „vette át a vezetést” fölöttük. Míg dühöngtek, nem ismerték a félelmet, és nem éreztek fájdalmat.
Ebben az állapotban bátran nekimentek bárkinek vagy bárminek. Még a túlerő sem számított nekik. Ha volt lehetőséged látni őket, semmilyen értelmet vagy érzelmet nem tudtál leolvasni róluk, kivéve a gyilkolási szomjat.
Szerencsére fennmaradtak régi leírások arról, hogy egy külső szemlélő hogyan élte meg egy Berserker átalakulását. A következőképpen kell elképzelni:
Minden a test hirtelen lenyugvásával kezdődik. A hirtelen nyugalmat a fogak vacogásának zaja töri meg, ezután a végtagok remegni kezdenek, és ez a remegés átterjed az egyén fejére, majd az egész testére. A fej a felsőtesttel együtt megduzzad, az arc színe megváltozik. A Berserker morogni, bömbölni, végül üvölteni kezd.
Akkor tudjuk, hogy kész a teljes átváltozás, amikor minden emberi jellem eltűnik, és csak az állatias viselkedés marad meg. Ekkor még visszafogható a tombolásuk.
Amint egyszer eleresztették magukat, már nem volt visszaút. Függetlenül attól, hogy a Berserker ellenfeled vagy bajtársad volt, csata idején mindenképp távol kellett tartanod magad tőle. Egy Dühöngő Berserker nem nézte, hogy az éppen levágott személy barát vagy ellenség; neki a kettő egyre ment.
Csak két módon léphetett ki az egyén ebből a harci transzból: vagy végkimerültségig hajszolta a testét, vagy meghalt.
Na de mi történt azzal az egyénnel, aki egy harc vagy csata után kilépett a Berserkergangből? Amint véget ért a transz, alanyunk azonnal elkezdte érezni azt a rettenetes fáradtságot, illetve a sebeket, amelyek a harc folyamán felgyűltek. A harcban való elesés után ez volt a második leggyakoribb elhalálozási tényező a Berserkerek körében: a testük egyszerűen nem volt képes felépülni egy dühöngés után.
3.Kitaszítottság
Létezett anno a vikingek között egy erkölcsi szabály, miszerint a bajtárs bajtárs vérét nem onthatja. És ezt az erkölcsi (mondhatni alaptételt) senki sem szegte meg a Berserkereken kívül. Hiszen gondoljunk csak bele: egy állatot nem lehet korlátozni. Nem lehet egy fenevadnak szabályokat vagy erkölcsöt tanítani.
Emiatt volt az, hogy a hétköznapi emberek undorodtak vagy akár féltek a Berserkerektől. Nem is engedték nekik, hogy falukban/városokban éljenek a többi emberrel, hanem kiűzték őket. Sokuk az erdőkben vagy hegyekben éltek, távol az emberi közösségektől.
A seregekben harcoló Berserkerek esetében az volt az eljárás, hogy őket külön helyen tartották/szállásolták a többi egységtől. Nem lehetett őket egy térben állomásoztatni a többi harcossal, mert könnyedén egymásnak eshetett a két katonai csoport. Külön barakkban vagy hadjárat esetén a katonai táboron kívül „szállásolták” őket.
Folytatjuk…
Mint láthatjátok, a Berserkerekről szóló bejegyzésem egész hosszúra sikerült. Ami a legkáprázatosabb dolog, az az, hogy a jegyzeteimnek még a felét sem mutattam be nektek. Éppen ezért a mai bejegyzést itt lezárom, és valamikor (remélhetőleg) a közeljövőben folytatni fogom innen.
Ha szeretnéd tudni, hogy a Berserkereket milyen alosztályokra osztották a kutatók, illetve hogy milyen szerepeket töltöttek be ezek a vérszomjas harcosok a csatatereken, akkor mindenképp iratkozz fel a Kíváncsi Nyúl blogra, hogy azonnal értesülj, amint újabb blogbejegyzéseket osztok meg!
Napi kérdés
Hallottál-e már ezekről a félelmet nem ismerő harcosokról? Ha nem, milyennek tűnnek így első olvasásra? Ha igen, mi az, amit szerinted ebben a blogbejegyzésben kihagytam róluk? Kérlek, írd le véleményedet, gondolatodat és ajánlatodat a kommentszekcióba! 😊
Legközelebbi blogbejegyzésemben találkozunk! Addig is jó olvasást kívánok!
Ha még szeretnél ehhez hasonló érdekes témákról olvasni, akkor kattints [IDE].
Egy hozzászólás a(z) “Berserkerek – a harag megtestesült harcosai #1” bejegyzéshez
-
Nagyon érdekes a történet magam elött elképzeltem ,hogy milyen lehetett az élet viszonyuk,.Példàul mivel tàplàlkoztak,hogyan is éltek,vajon mindig eréjesek voltak vagy csak amikor harcoltak vagy amikor meg kellet védeni magukat?Ez nekem ismeretlen, minden ami éhez az éjszaki népekhez kötödik.,🙂
Hozzászólás